Licska - minden ami sport!

Ingázok. A Kossuth tér és minden más között. Néha megtalálom, néha nem. A nagy kérdés: ő meg akar-e találni. Pénteken választ kaptam rá - pozitívat. Szombaton már kevésbé. Kedden pedig már jött a kifogás.

Fázom. Hideg van. Néha felmelegít, néha nem. A nagy kérdés: én fel tudom-e melegíteni, lángra tudom-e lobbantani. Pénteken választ kaptam rá - forrót. Szombaton már kevésbe. Kedden pedig már jött a kihűlés.

Nagy Laci után lehet, hogy én is kezdeményezem a spanyol honosítást. Lököm ki a castellanót mindenhova, de azért még talán az angollal sem állok hadilábon. Nem is adnám fel azt a kis angolt. Mint ahogy sose adok fel semmit - amíg nem érzem azt, hogy már az alázás kategóriába tévedtem. Most nem szeretnék eltévedni. Csak ingázni. A Kossuth tér s közte.

Whoa I'll never give in
Whoa I'll never give up
Whoa I'll never give in
And I just wanna be, wanna be loved

(Papa Roach)

L, mint el. A történet elkezdődött, majd elfelejtődött. Elment, én meg elkenődtem. Majd elhatároztam: When I get sad, I stop being sad and be awesome instead.

Már több éve kiborult a pohár, s alig maradt benne egy pár csepp – belseje tátong az ürességtől. És én ebből próbáltam gazdálkodni! Az eredmény garantálható volt…a semmiből nem lehet sikereket elérni, merész álmokat szövögetni.

Aztán ittam eleget, és feltöltődött a pohár is. Sőt, olyannyira, hogy jutott másnak is. A folyadék már túlcsordult a poháron, úszott minden, akár egy hajót is el lehetett volna indítani a kis tócsákon.

Túl sok embert kínáltam, pedig csak egyet kellett volna. Fogyasztották rendesen az árpából készült nemes nedűt, a hajó megfeneklett, sőt, a pohárban is alig maradt néhány csepp belőle.

Úgy döntöttem: ha újra teli lesz a pohár, csak neki adok belőle. Mert így mindketten jobban járunk.

A pohár most töltődik ― de ha kiborítja az egész forralt bort a sétálón, az sem érdekel.

2009. november 3, Milánó, San Siro. 1-0-ra vezet a Real Madrid, s úgy tűnik, sikerül visszavágnia a hazai pályán elszenvedett vereségért. Ronaldinho azonban kezébe veszi a labdát ― büntetni indul. Be is varrja kegyetlenül a jobb felsőbe, Iker Casillas mozdulni alig bír a tizenegy méterről érkező bődületes löketre. A brazil zseni jellegzetes mozdulataival és mosolyával fut a szögletzászló felé. A történet azonban nem itt kezdődött…

És nem is ilyennek indult. A brazil triumvirátus ― a Pato, Ronaldinho tandem Leonardo edzővel kiegészülve ― nagy dobbantásra készült a szezont megelőzően, mégis minden balul sült el. Az AC Milan 80-asa nem is játszott, betegségre, sérülésre fogták mellőzését. A sajtó már arról beszélt, hogy Ronaldinho felhagy a labdarúgással, esetleg szégyenében visszatér korábbi csapatához, a Grémióhoz Brazíliába. Amikor a vereségeket, kínos döntetleneket követően Leonardo még mindig a bajnoki címről, a scudettó elhódításáról beszélt, mindenki legyintett és mosolygott egyet ― jogosan. Nem ment a szekér, a fiatal szakember egy kiégett ― s nem is játszó(!) ― sztárra építette fel az újjáalakuló AC Milant. Most azonban véget ért a pechszéria, a Milan már harmadik a tabellán, beérett a pár hónapos közös munka gyümölcse ― a brazil pedig újra élvezi a futballt, és korábbi önmagát idézi. Gólokkal, gólpasszokkal, szemet gyönyörködtető játékkal jelentkezik meccsről meccsre. A történet azonban nem itt kezdődött…

De még csak nem is Katalóniában. A Barcelona a 2002/2003-as idényben mélyponton volt, teljes vérfrissítésre volt szüksége. A sztárok megkapták Frank Rijkaardot vezetőedzőnek, a közönség pedig a kívánságlista élén álló Ronaldinhót. Aki varázsolt, jobbra nézve, de balra pöckölve tolta tovább a labdát Eto’ónak, Messinek. A briliáns játék eredményekkel is párosult, a brazil zseni újra bajnoki címhez és Bajnokok Ligája-győzelemhez segítette a Barcát. Az egyéni címek sem kerülték el: Aranylabdát kapott, ötéves gránátvörös-kék pályafutása alatt kétszer is megválasztották az Év Labdarúgójának. A legnagyobb elismerés pedig az volt ― ami egyáltalán lehet egy Barcelona-játékosnak ―, hogy a Real Madrid szurkolótábora is tapssal jutalmazta teljesítményét. A Bernabeu Stadionban! A holland szakember jól felépített taktikája azonban pár év alatt összeomlott, Ronaldinho is fáradtan, komótosan mozgott a pályán.

― Mindent megtettünk a sikerért, de néha ez sem elég. Kiválóan sikerült az előző idényünk, minden bejött. Talán egy kicsit elégedettek is lettünk, elkezdtünk lazítani. Hogy marad-e Rijkaard? Biztos vagyok benne ― nyilatkozta Ronaldinho Sandra Sarmientónak 2007 nyarán.

A balul sikerült 2006/2007-es idény után is még maradhatott Rijkaard. És Ronaldinho is. Úgy is tűnt, hogy a Barca újra régi ― vagy legalább két évvel azelőtti ― önmagát idézi, de a Real Madrid ismét megtréfálta a nagy riválist. A holland távozott, Guardiola érkezett, aki nem kért az egyre kicsapongóbban élő, folyton bulizó brazilból. Ronaldinho az AC Milanhoz igazolt ― pedig több együttes, köztük korábbi csapata, a Paris Saint-Germain is hívta.

Igazából Párizsban ismerte meg a világ a labdarúgás egyik legnagyobb csillagát. A Franciaországban töltött két év is elegendőnek bizonyult, hogy felfigyeljenek rá a szakemberek. Luis Felipe Scolari, a selecao szövetségi kapitánya pedig elvitte a 2002-es világbajnokságra. Az R-trió valósággal lesöpörte a Dél-Koreába és Japánba érkező ellenfeleit: Ronaldo és Rivaldo tüzelt, Ronaldinho kiszolgált, Brazília pedig elhódította ötödik világbajnoki címét. Ronaldinho pedig a futball szerelmeseinek szívét. A történet azonban nem itt kezdődött…

1980. március 21, Porto Alegre, Brazília. Hajnali három óra is elmúlt, lassan fél négyet üt az óra, miközben felsír Joao és Miguelina harmadik csemetéje. Nem kellett sok év, és a Moreira család legifjabb sarja a cumit labdára cserélte. A már akkor is Ronaldinho néven futballozó kölyök tehetsége hamar kitűnt, hétévesen már a Grémió utánpótlás-csapatát erősítette. Az első nagy áttörés 1999-ben következett: a Copa Americán szereplő felnőttekhez kapott meghívót. A tizenkilenc éves srác pedig élt a lehetőséggel, és már első meccsén hatalmas bombagólt ragasztott Venezuela kapujába. Minden ott kezdődött el…

Licska Balázs

A spanyoloknak Cesc. Az angoloknak Fabregas. Az Arsenal csapatkapitánya, a labdarúgás világában egy ígéretes tehetség, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Francesc Fabregas Soler mesél a kezdetekről, a lemondásról, a családról ― a focin kívüli életről.

― Ha valaki profi labdarúgó szeretne lenni, sok mindent fel kell áldoznia a cél érdekében. Nem bántad meg, hogy a futballra tetted fel az életed, és ezzel sok minden kimaradt gyerekkorodból?

― Az igaz, hogy sok mindenről lemaradtam, de megérte, és egy percig sem sajnálom.

― Tinédzserként kerültél Londonba az Arsenalhoz. Nem is akartál a Barcelonánál maradni? Ma is hasonlóan döntenél?

― Nem szoktam ezen gondolkozni. Minden relatív. Akkoriban nagyon nehéz volt fiatalon bekerülni a Barcelona első csapatába. És ha ilyenkor jön egy ekkora lehetőség, akkor lépni kell. Egy nagycsapat hívott, tizenhat évesen már az első kerettel edzhettem ― tizennyolc évesen pedig már Bajnokok Ligája-döntőben szerepeltem.

― Szerencsésnek érzed magad?

― Többször is elmondtam már, hogy hihetetlen szerencsés vagyok. Amikor az Arsenalhoz érkeztem, én voltam a legfiatalabb az A-csapat edzésén. Csupa sztárral, világ- és Európa-bajnokokkal ― Henryval, Vieirával, Bergkamppal vagy éppen Kanuval ― tréningezhettem együtt. Felnéztem rájuk, hiszen tudtam: egy nap én is olyan szeretnék lenni, mint ők.

― Visszatérve az átigazolásra: szüleid mivel indítottak útnak?

― „Mindig emlékezz rá, hogy ki vagy és honnan jöttél. Tégy meg mindent a sikerért, hiszen azért mész, hogy a legjobb legyél!” E szavakból nekem az jön le, hogy bárhogyan is döntök, mindig tegyek meg érte mindent, hozzam ki belőle a maximumot.

― A mai napig meghallgatod szüleid tanácsát?

― Igen, hiszen rájuk és a barátaimra mindig számíthatok. Hároméves korom óta ugyanazok a barátaim. Velük nőttem fel, mindig segítenek a nehéz pillanatokban, és meghallgatnak. Jókat lehet velük beszélgetni ― és nem csak a fociról.

― Nehéz volt mindent ― a barátokat, a biztos családi hátteret ― hátrahagyni?

― Az első öt hónap valóban kínszenvedés volt. De újra ezzel jövök: az első csapattal edzhettem, és ez mindenért kárpótolt.

― Nem is volt honvágyad?

― Hiányoztak, de már otthon sikerült függetlenné válnom: tizenöt évesen kirepültem a családi házból, tizenhat évesen pedig irány Anglia. 

― A spanyoloknak és az angoloknak teljesen más az életritmusuk, életstílusuk ― nehéz volt átállni?

― Igen, hiszen otthon este tízkor eszünk, és az élet még csak azután kezdődik. Itt pedig már szinte hétkor az ágyba indulnak az emberek.

― Mi jelenti számodra a kikapcsolódást? Tévézel?

― Igen, de akkor is csak a foci megy, így nehéz pihenni. Sokszor visszanézem a meccseinket, mit és hol rontottam el. Persze láttam, amikor kosarasaink Szerbia ellen megnyerték az Európa-bajnoki címet, vagy éppen Nadal rangosabb mérkőzéseibe is belenézek. Néha tényleg úgy érzem, hogy nincs is igazán életem: ha nem focizom, akkor nézem. Persze sok időt töltök a golfpályán is ― igaz, az nem megy még olyan szinten, mint a futball ―, vagy a barátaimmal és a barátnőmmel vagyok.

― Eddig nem hallhattunk sokat a párodról. Mesélnél róla?

― Carlának hívják és szintén spanyol.

― Mikor jöttetek össze?

― Három héttel azután, hogy Londonba kerültem. Egyébként pszichológus. Vigyáznom is kell vele, nem szabad sokat mesélnem neki, mert még a végén kielemez ― nevet fel Cesc.

― Nem egy tipikus WAG (wives and girlfriends ― a focisták feleségeit és barátnői nevezik így).

― Valóban. Csendes, nyugodt és okos, ami a legfontosabb számomra.

― Te is ilyen nyugodt vagy? Vagy csak az angol közeg hűtötte le fortyogó spanyol véred?

― Megváltoztam. Korábban őrjöngtem egy-egy elbukott találkozó után. Ma már tisztán látom, hogy néha elkerülhetetlen a vereség. Visszafogom, fegyelmezem magam ― a pályán és azon kívül is. Ez az egyik legfontosabb, amit valaha tanultam a mestertől, Arsene Wengertől.

Az összeállítást a http://arsenalfcblog.com, a http://www.soccerbible.com, a http://cescfabregasfans.com, a http://goal.com, a http://oleole.com és az El País alapján készítette:

Licska Balázs

Ha arról írtunk, hogy a Debrecen szinte csodát művelt a Puskásban, akkor gyorsan tegyük hozzá, hogy Aliz Csodaországból Európába tévedt. Kikapott a címvédő és a Liverpool, az Inter utolsó a csoportjában, és még sorolhatnánk...

Az A-csoportban különösebb meglepetés nem történt: győzött a Juve, és már-már megszokásként vesztett a Bayern - tegyük gyorsan hozzá, hogy tíz emberrel, nyerő állásból. És még Butt tett arról, hogy ne legyen nagyobb arányú a francia diadal: két büntetőt is hárított a veterán hálóőr.

Juventus - Maccabi Haifa: 1-0   G: Chiellini(47.).

Bordeaux - Bayern München: 2-1   G: Ciani (27.), Planus (40.) ill. Ciani (6. - öngól).

Wayne Rooney, Ryan Giggs, stb... A MU meghatározó alakjai - akik nem utaztak el Moszkvába. Ebből már arra következtethettünk, hogy talán otthon tartja a három pontot a CSKA, de csalódnunk kellett. A tavalyi döntős és 2008-as BL-győztes erejét bizonyítja, hogy ilyen hiányzók mellett is győzött a fagyos Oroszországban. A másik mérkőzésen gólnélküli döntetlen született, az újonc német bajnok továbbjutó helyen áll.

CSKA Moszkva - Manchester United: 0-1   G: Valencia (86.).

Wolfsburg - Besiktas: 0-0

Azt tudjuk, hogy a Bernabeu Stadion egy valóságos kacsalábon forgó palota. Azt is, hogy a kacsának titulált hír, miszerint Kaká Madridba igazol, valósággá vált. A brazil támadó volt csapattársai ellen lépett pályára, a mérkőzés mégsem róla, hanem honfitársáról, Kacsáról szólt. Vagyis Patóról. A Milan fiatal csatára két gólt vállalt az olaszok sikeréből. A Zürich elleni vereség után erre aligha számított valaki is: a Marseille svájci győzelmére viszont feltehetőleg már többen fogadtak.

Real Madrid - AC Milan: 2-3   G: Raul (19.), Drenthe (76.) ill. Pirlo (62.), Pato (66., 88.).

Zürich - Marseille: 0-1   G: Heinze (69.).

"Abel Resino marad, megbízunk a vezetőedzőben" - hangoztatja az Atlético Madrid elnöksége. Egy Chelsea elleni vereségbe bármikor bárki beleszaladhat, a 4-0 azonban már csúfosnak tűnik. Főleg a mellett, hogy a spanyolok egy ponttal a csoport hátsó felében tanyáznak, és a bajnokságban sem remekelnek. A Porto sikere a ciprusi bajnok felett alapkövetelménynek számít.

Chelsea - Atletico Madrid: 4-0   G: Kalou (41., 52.), Lampard (69.), Perea (90. - öngól).

Porto - APOEL Nicosia: 2-1   G: Hulk (33., 48. - büntetőből) ill. Pereira (22. - öngól).

Az E-csoport legnagyobb favoritjának a végső diadalra is esélyes Liverpool számított. Eddig. Ugyanis az első körben egy éppen (vagyis 1-0-s) győzelem a Debrecen ellen, majd egy vállalható (ám a játék képét tekintve abszolút kétségbe ejtő) vereség Firenzében. Most a másik gigászt, a Lyon fogadták a vörösök, és annak rendje és módja szerint harcosak is voltak, megszerezték a vezetést. Viszont egy BL-mérkőzés is 90 percig tart – tudták ezt a franciák is, akik a végén fordítottak, és három ponttal távoztak az Anfield Roadról.

Liverpool - Lyon: 1-2   G: Benayoun  (41.) ill. Gonalons (72.), Delgado (90.).

A keleti blokk újraéledt, ám ezt eddig igazán csak a második számú kupasorozatban tapasztalhattuk meg: a CSKA és a Zenit UEFA-kupa diadala akkor még csodaszámba ment, ma már „alap”. Az viszont, hogy a címvédő és eddig káprázatosan játszó Barca hazai pályán kikapjon az orosz bajnoktól, az már a hihetetlen kategória. És mégis – a katalán szurkolók persze nemcsak a fejüket foghatják, hanem a sérültek számára is hagyatkozhatnak. Mindemellett az Inter is botlott: a Sevcsenkóval Milánóba utazó Dinamo Kijev ponttal távozott a San Siróból.

Barcelona – Rubin Kazany: 1-2   G: Ibrahimovic (48.) ill. Ryazantsev (2.), Karadeniz (73.).

Internazionale – Dinamo Kijev: 2-2   G: ill. Stankovic (35.), Samuel (47.) ill. Mikhalik (5.), Lucio (40. - öngól).

Kétszer nem léphetünk egy folyóba, a Rangers mégis megtette: ismét 4-1-re kaptak ki – hazai pályán. Ezúttal a román Unirea tréfálta meg a skótokat. A Sevilla is tartotta formáját, ezúttal Stuttgartban győzött, és egyre biztosabbá válik első helye a csoportban – Babbel helye pedig egyre forróbb a VfB kispadján.

Rangers – Unirea Urziceni: 1-4   G: Ricardo (2. - öngól) ill. Bilasco (32.), Lafferty (49. - öngól), McCulloch (59. - öngól), Brandán (65.).

VfB Stuttgart – Sevilla: 1-3   G: Elson (74.) ill. Squillaci (23., 72.), Navas (55.).

Mindkét találkozón a vendégek szereztek vezetést. Bölöni Lászlóék tudják, hogy ez nem garancia a sikerre, hiszen hazai pályán az öt perc alatt összekotort kétgólos előnyt is sikerült leadniuk az Arsenal ellen. Ugyanígy jártak most is, ezúttal a görög bajnok fordított ellenük. Az AZ-nek azonban már nem volt elég ideje a fordításhoz, bár feltehetőleg az utolsó pillanatban szerzett egy pontnak is örülnek Hollandiában.

AZ Alkmaar – Arsenal: 1-1   G: Mendes (90.) ill. Fabregas (36.).

Olympiakos - Standard Liege: 2-1   G: Mitroglou (43.), Stoltidis (90.) ill. I.d. Camargo (37.).

Fordulatos, meglepetésekben gazdag mérkőzést vívott a Debrecen az olasz sztárcsapattal, az AC Fiorentinával a Bajnokok Ligája E-csoportjának 3. fordulójában. 

Ismét hazai pálya, újfent 42.000 néző fogadta a Loki-játékosokat. Az első "hazai" mérkőzésen a SZUD ötször robbant (akkor csak a játék kedvéért), most viszont a DVSC ultrái mellett minden magyar érzelmű szurkoló már a második percben állva tapsolt Czvitkovics Péter gólját követően.

Hogy aztán ne csak a nézők, de a kedély is leüljön, lehűljön... A Fio gyorsan fordított, majd kétgólos előnyre tett szert - melyet Rudolf Gergely egy "levszkis" mozdulattal olvasztott egy találatra. Jöttek is a rohamok. A legjobb támadás a védekezés elvét feladták a debreceniek - kár volt, hiszen a kinyíló védelem nem oldotta meg az olyan alapfeladatokat sem, mint hogy elfejelje a labdát vagy éppen tisztázzon a "sok bekk az egy szem csatár elleni" szituációkban. Büntettek is a lilák.

A második félidő már majdnem unalomba fulladt. Amikor már-már Coulibaly képességeit vontuk kétségbe, a francia légiós eloszlatott minden kételyt: gyönyörűen bólintott Frey kapujába. Az utolsó öt perc teljesen nyílttá vált, akár egyenlíthetett is volna a DVSC. Óriási tett lett volna - egyelőre elégedjünk meg az első debreceni BL-találattal... A többi is jönni fog. Talán idegenben, Firenzében, talán a szégyenletesen futballozó Liverpoollal szemben a Puskásban. 

Bajnokok Ligája, E-csoport, 3. forduló:

Debreceni VSC - AC Fiorentina (olasz): 3-4

2009. október  20., 20:45, Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 42.000 néző.

V: Craig Thomson (Tom Murphy, Francis Andrews - skótok).

G: Czvitkovics (2.), Rudolf (28.), Coulibaly (89.) ill. Mutu (6., 20.), Gilardino (10.), Santana (37.).

Annyi minden történik mostanság, hogy kár egybe besűríteni az eseményeket, mindegyik megérne egy külön bejegyzést - ha nem lennék ily' lusta... Pedig nem sok dolgom akad mostanság. De ez is egy másik történet.

Kezdjük az elején:

1. Kártyaparti: kezd izgalmas lenni az éjszakai élet egy pakli Soloval, de sokszor már nagyon unjuk egymást. Ez egy igazi paradoxon volt (akkor most izgalmas vagy unalmas, döntsük már el!), de kb. így működik itt mostanság minden. Ez Békéscsaba (Jamina, Fiumei & Herkules...)!

2. S ha már itt tartunk: mindenről, ami békéscsabai sport - számomra a kutyás agility meg kutyás futás és hasonló marhaságok nem azok, csak az olimpiai sportágak!!! -, vagyis a kézislányok meccseiről és a léhűtő focistáinkról is lehet mostantól olvasni a számukra indított blogban: http://bekescsabaelore.freeblog.hu/

3. Hogy milyen nagy város Békéscsaba, az nem csak a remek és nyüzsgő sportéletből derül ki. Van itt minden: Tescótól kezdve Centerig minden. Apropó Center: családi nap és futófesztivál, 2600 m-en behaltam... Azt hiszem, nem vagyok formában... Már a rajtnál éreztem, hogy le vagyok merevedve. De azért elég jól futottam attól eltekintve, hogy 1500 m után alig kaptam levegőt.

4. Még egy adalék a "világváros" jelzőhöz: az ilyen metropoliszokban nem csak boltok és sportélet található, hanem a kultúra is tombol: bár Csabán egy normális szórakozóhely nincs, a színház meg az arisztokraták búvóhelye, szóval az kilőve (minimálbérből, ugyan már...) - és így megdől a nagyváros titulus is. A hol lehet ismerkedni kérdést újra és újra felteszem, az számomra továbbra is nagy talány. "Diszkóban! De nem kell vele beszélgetni, odamész - persze csak akkor, ha rád mosolyog -, viszel neki valamit, beszélsz vele két szót... Majd következő alkalommal is... Aztán írsz neki iwiwen." Á, de hülyeség! Iwiw nélkül te is behaltál volna! "Recska, és sem vagyok nagy spíler, mégis egyedül nekem van barátnőm négyünk közül." És ez tény, ebből kifolyólag pedig igaza van. De Babylon meg Narancs, na ne már! Inkább kocsmázok vagy presszóban ülök egész este! (Tényleg, tud valaki egy jó presszót Csabán?) És most jön a nagy csobbanás, bedobjuk magunkat a mély vízbe! Kár, hogy Atesz nem tud úszni: Pádre talált valamit, ami jól hangzik, egy filmben látott ötletet valósítanak meg. Oké, elég ciki, de egy próbát megér... Legalábbis ezzel próbáltam őket rávenni, hogy nézzünk el. "Én nem megyek, csak vicceltem." "Akkor én sem!" Pádre, akkor minek vetetted fel? Elmegyünk, megiszunk egy sört, körbenézünk, ha nem tetszik, irány az Árpi vagy a Bartók! Sima ügy... Trabival meghúzzuk ezt is. :) Azért jó lenne, ha megúsznánk ismerős tekintetek nélkül, és nem kéne szemlesütve távozni a helyről. Pláne Trabanttal...

Szombaton lesz a nagy "sodor az élet" party (munkával és estével egybekötve), aztán jelentkezem. Nagy elázás lesz belőle, azt hiszem. Hiszen esőt mondanak. Bár a fellegek anélkül is gyülekeznek (a srácok paráznak, én pedig inkább írok róla). ;)

A Debrecen első „hazai” Bajnokok Ligája fellépésére készül, az E-csoport másik mérkőzésén a Fiorentina a Liverpoolt fogadja. A vörösök ismét kiegyeznének egy 1:0-val, Prandelli együttese pedig javíthat az olaszok eddigi mutatóján.

„Ha folyamatosan támadsz, gondok adódhatnak a védelemben. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt. Támadásban már minden klappol, de a védekezésen még dolgoznunk kell a következő két-három hétben, hogy kapott gól nélkül ússzuk meg meccseinket” – tűnt elégedetlennek Rafa Benitez.

Pedig a hétvégén a Pool lemosta a pályáról a Hull Cityt, 6:1-gyel kullogtak haza a tigrisek. „De a Bajnokok Ligája nem a Premier League…” Igaz, de ha egy csatár formába lendül, mindegy neki, hogy éppen egy angol, vagy egy olasz bekk jön vele szemben. „Szerintem Fernando kiváló támadó” – gyarapította a közhelyeket a mester, és a csatár formájáról alkotott véleményét is többen osztják, mivel hármat rámolt be a Hull hálójába. „A góllövő cipőjét is megtalálta.”

„Hogyan állíthatjuk meg Torrest?” Ismételte Cesare Prandelli a neki szegezett kérdést. „Szervezettséggel és egy kis szerencsével. Figyelembe véve, hogy mekkora egyéniség, csak remélhetjük, hogy nem ez lesz élete estéje, mivel akkor igen nehéz dolgunk lesz.”

A violák oldalán is szerepel egy – képességeit tekintve talán egy alá- vagy éppen felébecsült – válogatott támadó: Alberto Gilardino. Aki kihagyja a mérkőzést, sőt, talán még a Debrecen ellenit is, hiszen kiállították a Lyon elleni találkozón. Azonban így sem lesz gyenge a Fio támadósora. „Nincs Gilardino, így Mutuval és Joveticcsel kezdünk. Más lesz, de remélem, hogy ennek ellenére hatékony is.”

Bár a történelem aligha befolyásolja a mai mérkőzés végeredményét, érdemes a statisztikák között kutakodnunk: a Pool utolsó hat idegenbeli fellépésén három győzelem mellett három döntetlent könyvelhetett el. Ha pedig csak az olasz ellenfeleket tekintjük, akkor két siker mellett két iksz a mérlege – félelmetes mutató.

Persze Prandelliéket sem kell félteni – pontosabban csak a szakvezetőt. Az 1985-ös (szörnyű, Heysel-tragédiaként emlegetett) BL-döntőn a mostani Fio mestert is soraiban tudó Juventus 1:0-ra verte a Liverpoolt. Az eredmény szép, a körülmények miatt az emlék már aligha…

Bajnokok Ligája, E-csoport, 2. forduló:

ACF Fiorentina (olasz) – Liverpool FC (angol)

2009. szeptember 29., kedd, 20:45.

Firenze, Stadio Artemio Franchi.

Ha nem tudnánk, hogy épp a portugál válogatott – és persze Cristiano Ronaldo – edz a Puskás Ferenc Stadionban, akár azt is hihettük volna, hogy ingyen cukorkát és nyalókát osztogat az MLSZ. Gyülekeztek a rajongók, az aláírásra váró képek és poszterek pedig már előkészítve várták, hogy a klasszisok ellássák kézjegyükkel.

Szurkolók azonban nem csak a stadionon kívül akadtak. Két portugál mezbe és kalapba öltözött drukker sállal felfegyverkezve figyelte válogatottja edzését. Abszolút nem zavarták a tréninget, mégis távozniuk kellett. A morcos biztonsági őr a „Do you speak English” után nem egy „Welcome”-mal üdvözölte őket, hanem inkább kitessékelte őket a lelátóról. Gondolták, ha már menniük kell, akkor azért jelzik, hogy korábban itt voltak – hangosan kiabáltak a füvön fetrengő játékosoknak.

Ez volt az első pillanat, amikor a klasszisok körültekintettek, és lecsekkolták az őket körülvevő tömérdek fotóst. Majd ott folytatták, ahol abbahagyták. Kocogtak, nyújtottak, labdáztak. Az összes sztár részt vett a tréningen – kivéve a kezdőbe várt Pepét. De kit érdekelt mindez, amikor Nani ollózva adta tovább a játékszert a „nem eshet le” elnevezésű játékban? Természetesen meg is kapta a megérdemelt pacsit Ronaldótól. Mi mást kaptunk az aranylabdástól. Kiváló cseleket, trükköket mutatott be, szinte varázsolt a labdával.

Aztán két válogatottra oszlott a portugál együttes. Valószínűleg a holnapi kezdőt öltöztette fehérbe Carlos Quieroz, kezdődhetett az egymás elleni játék. Mire feleszméltünk, a fehérek már kettővel vittek – mindkétszer Ronaldo villant. Milyen kényszerítő után talált be! Aztán megeresztett egy bombát is, mely után csalódottan csapott a levegőbe – hárított a kapus.

A kicsire alakított pálya miatt bedobásra nem volt lehetőség, így hát szabadrúgás következett az oldalvonalról. Bruno Alves pedig jó bekkhez illően érkezett is a kapu elé fejelni.

- Nem gondoltuk volna, hogy a magyarok ellen sorsdöntő mérkőzést játszunk. Nekik is a továbbjutás a céljuk, agresszív játékot várok – kezdte a sajtótájékoztatón a Porto védője. – Támadnunk kell, hiszen a három pontért jöttünk.

És hogy mindezt bizonyítsa is, kitűnően vette át az átívelt labdát – aztán csodásan emelte át a kimozduló kapus felett. Egyébként szinte semmivel sem volt jobb a végül 4-3-ra diadalmaskodó fehér együttes, mint a narancsmezes „cserecsapat” – csupán egy mesterhármast szerző Ronaldóval.

Az „edzőmeccs” után három csoportra bontotta a portugál kapitány csapatát. Deco, Raul Meireles, Simao és Ronaldo a szabadrúgásokat gyakorolta, a védők pedig a szögletvariációkat próbálgatták. A többiek csupán labdáztak – és nevetgéltek. Úgy tűnik, a portugál játékosok duzzadnak az önbizalomtól.

Valóságos bemutatót tartottak a luzitánok a Puskásban. Reméljük, hogy azért a magyar válogatott nem szájtátva figyeli majd a sztárokat, és nem állnak sorba autogramért. Az a kint várakozó szurkolók, rajongók feladata.

Licska Balázs

Portugália szinte mindenhol, minden együttes ellen esélyesként lép pályára. Nem meglepő, hogy Carlos Quieroz, a luzitánok kapitánya a sajtótájékoztatón szinte már közhelyszerűen ismételte a „ganar”, azaz nyerni igét. A portugálok a három pontért utaztak Budapestre.

- Majd meglátjuk – kezdte a szakvezető arra a kérdésre válaszolva, miszerint a Dánia elleni 4-4-2-es hadrendben küldi-e pályára labdarúgóit. – A magyar válogatott játssza a futballt, ezért ez a dánokhoz képest teljesen más mérkőzés lesz. Tiszteljük a magyar együttest, ennek bizonyításaként a maximumot fogjuk nyújtani. Jól felkészültünk, mind technikailag, mind mentálisan tökéletes állapotban vannak játékosaim. A találkozón nekünk kell dominálni, a labdát tartani, irányítani a játékot, támadni – és persze begyűjteni a három pontot. Ha ki akarunk jutni a világbajnokságra, akkor győznünk kell!

A szakvezető nem árulta el a kezdő tizenegyét, ám a portugál újságírók véleménye szerint az Eduardo – Bosingwa, Bruno Alves, Carvalho, Duda – Pepe – Raul Meireles, Simao Sabrosa – Deco – Ronaldo, Liedson együttes fut majd ki a Puskás Stadion gyepére.

A mieink selejtezőcsoportját Dánia vezeti 17 ponttal. Magyarország 13 egységgel egyelőre a pótselejtezőt érő második helyet foglalja el, egy ponttal a svédek és hárommal a portugálok előtt.

- Valóban Svédország és Portugália volt a csoport favoritja. Azonban ahol mások győztek, mi ott pontokat hullajtottunk. De még nincs veszve semmi, amíg van esély, addig fogunk küzdeni.

A szerdai forduló után már csak két kör vár a csapatokra. A portugál és a magyar válogatott ismét összecsap egymással, majd a luzitánok Máltát fogadják, míg a mieink Dániába utaznak. Megindult már a számolgatás…

- Nem tekintünk még előre, mindig a következő mérkőzés a legfontosabb. A cél az, hogy holnap győzzünk, a továbbiakra csak azután érdemes gondolni – tette hozzá Quieroz.

Licska Balázs

A Debrecen a lehetőségek kapujában áll. Már be is csöngetett, mivel idegenben, 2-1-re verte a bolgár bajnok Levszkit. Reméljük, hogy valaki be is engedi Rudolf Gergelyéket. Igaz, nem kell senkinek sem a kilinccsel bajlódnia, be kell darálni a szófiaiakat és egyszerűen betörni az ajtót. Ez tizennégy éve sikerült utoljára magyar csapatnak.

„HA MAJD MECCSRE JÁRSZ”

Kezdődik a Loki szurkolók egyik kedvenc indulója. Bizony, eddig nagyjából 5000 embert érdekelt a hajdúsági gárda, körülbelül ennyien látogattak ki az Oláh Gábor utcai sporttelepre. Persze a televízióban is egyre többször megcsodálhatjuk a hajdúságiakat, mivel a DVSC az utóbbi években mindig bajnokesélyesként indul, és ebből négyszer sikerült is elhódítania a címet.

Az utóbbi napokban viszont már nem csak az őrült „magyarfoci” rajongókat érdekli a Debrecen sorsa. Lassan a háziasszonyok jobban ismerik a Loki keretét alkotó futballistákat, mint a gulyás receptjét. Nincs ezzel gond! Végre fociláz van hazánkban! Sőt, ha már a kereskedelmi televíziók is foglalkoznak a hajdúságiakkal, akkor tényleg letettek valamit az asztalra.

„MEGLÁTSZ SOK CSODÁT…”

Az asztalon már ott hever a Kalmar és a Levadia Tallin „teteme”. A svéd bajnokon kínkeservesen jutott túl a DVSC, de ez volt a tanulópénz. Észtországban már sokkal összeszedettebb produkciót nyújtott Herczeg András gárdája, a hazai visszavágó már-már formalitásnak tűnt. Abban a körben el is dőlt, hogy a Debrecen idén biztosan kilép a nemzetközi porondra: vagy a BL, vagy az Európa Liga csoportkörben szerepelhet. Ilyenkor jön a magyar mentalitás, a teli has esete. De Czvitkovicsék nem álltak le, és szófiai teljesítményükkel közelebb kerültek az álom beteljesüléséhez. De vár még rájuk egy „idegenbeli” találkozó – igaz, vélhetően a Puskás Stadion is megtelik a Loki fanatikusaival.

„…CSAK EGY CSAPATÉRT, A DEBRECENÉRT, SZURKOLJ HÁT NEKI”

Ám vélhetően nem csak DVSC-szurkolók ülnek majd a lelátókon, mivel a debreceni szereplés immár közüggyé vált – olyanná, mint válogattunk VB-esélyei. Minden magyar a Lokiért szorít, és végre klubszimpátiától függetlenül, egységesen lép fel! Szerencsére ehhez most nem volt szükség dunaszerdahelyi balhéra, a sikerek kovácsoltak össze bennünket.

Zárójelben jegyzem meg: (amikor a Levszki pár éve bejutott a BL-be – és ott csúfosan leégett -, a CSZKA Szófia drukkerei örömtáncot lejtettek egy-egy bolgár vereség után.)

„GYŐZZÖN A LOKI!”

Elég csupán annyi, hogy a Levszki ne szerezzen egynél több találatot. Akkor már tuti a továbbjutás. Persze győzni kell hazai pályán (már csak a szurkolókért is illik hajtani), de ezt csupán a maximalizmus mondatja velünk. És az, hogy ne kelljen izzadnunk a meccs végén, magabiztos előnnyel fordulhassunk majd a 180 perces ütközet utolsó 30 percére. Ugyanis nincs mese: innen ezt már kötelező behúzni!

Licska Balázs

Nyugodt pillanatok, fantasztikus Loki-drukkerek hangja, taps.

Zaklatottság, csörömpölés, melyet nyávogó hang követ.

Félsz, majd ajtócsukás - alapállapotban, de most:

Meglepettség, dörmögő hang.

Feszültség, ablaknyitás, füst süvítő hangja.

Ötlet, csoszogás papucsban.

Sötétség, víz lassú folyása torkomon.

Kétségbeesés, tapogatózó mozdulatok.

Fényesség, "hurrá".

Nyikorgás, újabb hang.

És egyfolytában:  "KISTELEKI"!!!

http://www.youtube.com/watch?v=6rO17hzrAqw&feature=related (0:10-0:16)

Kistelekinek:

Senkit se szerettem
Senkit se tiszteltem
És soha nem sírtam
Míg rólad nem tudtam

A tegnapot simán bejegyezzük mai napként, azaz 2009. augusztus 4.-én történt minden. Innentől számolva négy hónap: 2009. december 4., nagyjából Mikulás napja, a kezdet (?). A két év innen nehezen kiszámolható: 2011. augusztus 4. Talán ez lesz a vég? Meglátjuk! Mindenesetre írásba foglaltam minden jeles dátumot. Remélem, hogy csak az elsőben lesz igazam. Hajrá! Bízom benned! Sok sikert! De csak óvatosan! Úgyis majd rájössz... Ezt nem irigységből, hanem barátként írom, mondom.

Az Á-ügy nagyon kikészített, az igazat megvallva még mindig érzem a csalódottság keserű ízét, mely sohasem múlik el. Nem felejtek, és nem is tudok megbocsátani. Rajtam csak egyvalami segíthet, de ezt úgyse fogja fel soha senki, magamtól pedig nem árulom el. Se itt, se máshol. Sőt, ha most sem (alkoholtartalom közelít a maximális szinthez) fejtem ki, akkor soha!

H.D.P.

Legyetek jók, ha tudtok! Én mindig is az voltam. De minek? Azért, hogy átverjenek és megalázzanak. Köszönöm, élveztem a jelenet és történés minden egyes percét...

Massa: Minél hamarabb visszatérek!

Felipe Massa ma adta első hivatalos interjúját a Hungaroringen elszenvedett súlyos balesete után. A Ferrari hivatalos közleménye szerint a tegnapi nyilatkozatok nem a pilóta szavai voltak, hanem öccsétől, Edoardótól származtak, aki a szülőkkel együtt tegnap hagyta el Magyarországot. Felipe Massa felesége, Raffaela és orvosa, dr. Dino Altmann társaságában ma utazott Brazíliába, Sao Paulóba. Távozása előtt a Ferrari oldalának nyilatkozott.

- Hogy érzi magát? Hogyan emlékszik a balesetre?

- Pontosan tudom, hogy mi történt velem: egy Rubens autójáról leszakadó rugó a sisakomnak ütődött. Tudom, hogy történt valami, de akkor nem éreztem semmit. Mondták, hogy elvesztettem az eszméletem, majd a gumifalnak csapódtam – két nap múlva pedig a kórházban ébredtem. Ezzel kapcsolatban semmire nem emlékszem, ezért kellett az orvosoknak mindent elmagyarázniuk. Rob Smedley versenymérnököm kérdésére is csak azt tudtam válaszolni: az utolsó emlékem, hogy az időmérő második részében, a Q2-ben Rubens Barrichello mögött gyorskörön vagyok, aztán minden elsötétül. Nehéz ezt elmagyarázni. Most már sokkal jobban érzem magam, és minél hamarabb fel szeretnék épülni, hogy újra a Ferrari volánja mögött ülhessek.

- Szeretne valakinek köszönetet mondani?

- Először is Istennek. Szeretnék még köszönetet mondani a verseny és a Honvéd Kórház orvosainak, akik rengeteget tettek értem és Dino Altmannak, aki Brazíliából elkísérte a családom és itt volt az utóbbi napokban. De szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik imádkoztak értem, akik írtak nekem,  azt remélve, hogy minden jobbra fordul. Sokan írtak olyanok is, akiket nem is érdekel a Forma-1, csupán hallottak a balesetemről – köszönöm nekik is, és én is imádkozom értük. Ugyanezt tenném, ha egy másik pilótával történt volna a baleset: imádkoznék érte.

- Mennyire segített, hogy a családja itt volt az utóbbi napokban?

- Számomra nagyon fontos a család. Egész  pályafutásom alatt, a sikerek és a bukások idején, a nehéz pillanatokban mindig mellettem voltak és vannak. Csak Eduardo volt Budapesten, de a baleset után Raffaela, az édesapám, az édesanyám és a nővérem is Magyarországra utazott. Tudom, hogy sokat szenvedtek. És a másik családomnak, a Ferrari-családnak is köszönettel tartozom. Nagyszerűek voltak, amiben csak tudtak, segítettek, örülök, hogy közéjük tartozom.

- Mi lesz az első, amikor visszatér Brazíliába?

- Hazamegyek és megnézem, hogy minden ugyanolyan-e, mint előtte volt. Sok minden történt ezekben a napokban, vissza akarok térni a normális életbe – olyanokat csinálni, mint bárki más. 

- Egy ideig Michael Schumacher vezeti autóját. Tanácsol neki valamit?

- Michaelnek nincs szüksége az én tanácsaimra! Ő adott nekem tanácsokat, amikor még együtt versenyeztünk. Tudja, hogy kell nyerni, hogy kell vezetni – fantasztikus ember, ő a lehető legjobb választás. Biztos vagyok benne, hogy mindenki örül visszatérésének. Bár remélem, hogy én is minél hamarabb visszatérhetek a pályára.

Licska Balázs

Valóságos arzenállal, azaz szinte legjobb játékosaikkal érkeztek az Ágyúsok szombathelyi vendégjátékukra. Arsene Wenger utazó keretében, majd a pályán is szerepelt Arsavin, Bendtner, Van Persie vagy éppen Eduardo.

A Haladás ugyan búcsúzott az Európa Ligától, de így is világhírű csapat érkezett a Rohonci úti Stadionba: no nem a Ferencváros - mellyel egyébként bajnoki meccset kellett volna vívnia a hétvégén -, hanem a tavaly 1-1-gyel végződő meccs visszavágójaként az angol Arsenal.

Amíg a Manchester United vagy éppen Németh Krisztián Liverpoolja Ázsiában, a Chelsea pedig az Egyesült Államokban túrázik, addig az Ágyúsok „csak” Ausztriáig jutottak, és onnan ruccantak át a 90 percre. Majd rögvest indultak is tovább, hogy két nap múlva a Hannover 96 ellen, Németországban mutassák meg magukat.

A kilátogató 4000 néző - csakúgy, mint tavaly - valószínűleg csalódásként érte meg, hogy a Haladás – Arsenal tartalék összecsapásra váltott jegyet. Bár a francia mester részben betartotta ígéretét, és a pályára küldött néhány sztárt. Azonban az, hogy közel a bajnoki rajt, és szeretné csapatát egyben, készen látni, aligha fedi a valóságot. Ugyanis nem valószínű, hogy a Hali ellen kezdő Mannone - Eboue, Traore, Toure, Djourou - Denilson, Ramsey, Song, Wilshire - Eduardo, Bendtner tizenegy a legerősebb.

Vagy éppen ellenkezőleg. A védelem összeállítása ismerősen csenghet, a középpályán Cesc Fabregas hiánya feledhető, a súlyos sérüléséből felépülő Eduardo és a fiatal dán a jövőben akár félelmetes duót is alkothat.

A 17. percig azonban nem retteget a Haladás. A szombathelyiek játszottak veszélyesen, azonban Bendtner második lehetőségét már nem puskázta el (0-1). A dán nem csak a gólgyártásban, hanem a kitűnő átadásokban is jeleskedett: a horvát Eduardo a 25. percben az ő passzából talált be, kétgólosra növelve az angol előnyt (0-2).

Eduardo később, a 40. percben nemcsak Wengernek és a közönségnek mutatta meg, hogy visszatért, és figyelni kell rá: 25 méterről megküldött szabadrúgása a szétnyíló sorfal között csorgott be Rózsa kapujába (0-3). Két perc múlva pedig ismét rezgett a Haladás hálója, Bendtner is duplázott (0-4).

Arsene Wenger elégedett lehetett, ezért nem volt indokolt, hogy a szünetben rögtön nyolcat cseréljen. Csertő Auerélnak annál inkább, a Rózsa - Schimmer, Lengyel, Guzmics, Tóth P. - Molnár, Irhás, Iszlai - Nagy, Oross, Simon kezdő tizenegyen öt helyen változtatott a mester. A hazaiaknál Rajos, Skriba, Simon Á., Ugrai, Lattenstein és Gőcze, a vendégeknél Szcsesny, Sagna, Silvestre, Gallas, Van Persie és Arshavin érkezett.

A második félidőt már nem kezdte akkora lendülettel a Haladás, egészen a 60. percig kellett várni az első szombathelyi támadásra. A 67. perben ajándékot is kapott az Arsenal – nem hiába, vendégszerető a magyar nép. Gőcze ütötte le Bendtnert a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt Van Persie vágta be, ezzel már 0-5-re alakítva az állást. Bognár Tamás játékvezető viszont átérezte a vasiak helyzetét, és a Halinak is befújt egy tizenegyest, miután Gallas fellökte Skribát. A szépítés viszont nem sikerült, Maikel gurított a jobb sarok mellé, így 5-0-ra nyert az angol együttes.

A második játékrészben szépen helyt álltak a szombathelyi akadémiáról felkerülő fiatalok, akiknek alighanem hatalmas élményt jelentett az Arsenal vendégszereplése – a vasárnapi, Kaposvár elleni bajnokinál a 0-5 ellenére mindenképp nagyobbat.

Szombathelyi Haladás – Arsenal 0-5 (0-4)

Szombathely, Rohonci úti stadion, 4000 néző.

V: Bognár (Kovács P., Szvorda).

G: Bendtner (17., 43.), Eduardo (25., 41.), Van Persie (67. 11-esből).

Licska Balázs

A magyar nyelv ugyan nehezen tanulható, de gyönyörű: rengeteg szavunk van, sok mindenre találunk szinonimát, mellyel még változatosabbá tehetjük mondandónkat. Az Újpest ultrái mégis csak egy párat ismernek ezek közül – vagy csak azokat ismételgetik, de a többi is ott van valahol tudat alatt. És maradt is ott.

Mint ahogy a lila drukkerek, és a román szurkolók is maradtak helyükön. Erről a rendőrség gondoskodott. Bár a Szusza Ferenc stadion hangosbemondóján sokszor megismételték – sőt, a klub honlapján is kérte szurkolóit -, hogy NE (nyomatékosan ne) használjanak rasszista kifejezéseket és pirotechnikai eszközöket, azért csak sikerült.

Az eleje szokásosan indult: cigányozással egybekötve utáljuk keleti szomszédunkat. Persze jött a „Harmincan vagytok, parasztok” is. Egyébként rosszul számoltak a kapu mögött álló újpestiek: a hivatalos 9678 nézőből 338-an érkeztek Romániából. Ez még csak hagyján, hátha nem tud az UEFA delegátus magyarul, és hátha azt hiszi, hogy ez a „Hajrá lilák, és csak az Újpest” mindenkori folytatása. De hogy biztosan értsék az UEFA-nál is: „Románia Gypsy!”. Az alattam helyet foglaló – nem nyugodt – néző pedig minden románoknak megítélt szabálytalanságnál kiabált a játékvezetőre: „UEFA! Ez lenne Európa?”. Ez bizony! De csak földrajzilag, ugyanis szurkolásban még mindig messze járunk a nyugattól. Bár lehet, hogy jobb hangulatot teremt a balkáni petárdázás, tűzijáték-dobálás, mint a csöndes tapssal egybekötött hajrá.

Ezt is kipróbálták a hazaiak. Bevallom, eleinte nekem is tetszett. Deja-vu érzésem támadt, olyan testnevelés-óra hangulata volt az egésznek. Csak mi éppen kislabdát dobáltunk tűzijáték helyett. A lilák éljenzése mellett a Steaua fanatikusai gondoskodtak róla, hogy ne legyen olyan nagy a Megyeri úti stadion befogadóképessége. Felfeszítettek egy pár széket, azzal próbáltak visszavágni. A dobálnivaló közben szépen sorban landolt a vendégszektorban, majd - szerintem meglepően későn – érkeztek a rendőrök is, mindkét oldalra. Bon Jovi Living on a pray című számát pedig elnyomta a kapu mögül érkező „Sün, sün, sün!”. A fotósok pedig kaptak a nem mindennapi alkalmon, villogtak a vakuk, a vendégek szurkolói pedig egyre idegesebbek lettek.

Aztán – mint ahogy az várható volt – ők is olvashattak szépeket. Magyarul, mivel gyönyörű az anyanyelvünk. Bár egy hete a románok nem valószínű, hogy ebből a megfontolásból feszítették ki magyarul a drapériát. Az újpestiek magyarul üzentek vissza. Érkezett egy válasz a jól ismert 9 hónapos transzparensre, aláírással: „A magyar édesanyák a világ legszebb asszonyai. Oly’ gyönyörűek, melyekről ti álmodni sem mertek. A leendő királyaitok”. Majd egy csak úgy – bizonyításképp, hogy az Újpest tábor is tud ilyet, ha akar: „Honnan tudod, hogy cigány vagy? Románul beszélsz”. A románok drukkereket eleinte érdekelte a felirat, de a gyorsan lőtt két góljuk lenyugtatta a kedélyeket. Csak remélni lehet, hogy az UEFA delegátus is nyugodtan alszik este, ahelyett, hogy hajnalig körmölne. Ugyanis lenne mit: volt itt rasszista rigmus, pirotechnikai bemutató, minden, ami tiltott. Legalább ebben lehettünk volna jobbak, többek a románoknál – ha már fociban nem megy.

Licska Balázs

Sírnék, ha lenne hozzá elég folyadékom. De mind megittam....

Imádni tudtalak volna, de te csak eltaszítottál minden mozdulatoddal és tetteddel. Kár volt azt hinnem, hogy te több vagy, mint a többi.

"E világban így megy ez" - ezt te komolyan gondolod?

Ja, és H.D.P. mellesleg...

Egyébként a pálinka innen származik: http://www.samsungsport.hu/hir.php?id=46802

Köszönöm Kati néni! Úgy sírtam minden egyes korty után, mint Ön a VB-arany átvételénél... Csak én éppen más miatt. 

Az idén egy szomorú születésnapról emlékezik meg a labdarúgás világa. A Porto – Manchester United Bajnokok Ligája negyeddöntő visszavágó mérkőzés időpontjában, április 15.-én történt éppen húsz éve a szörnyű hillsborough-i katasztrófa.

Az angol labdarúgás mindig is híres volt huligánjairól. Most nálunk is előretört a huliganizmus. Előbb az újpesti drukkereknek nem sikerült szépen megünnepelni csapatuk ezüstérmét, majd a pécsi vendégszurkolók alakítottak Pápán.

A másodosztályú rangadó kevesebb visszhangot keltett. A pápai klubot rendezői hiányosságok miatt 100.000 forintos büntetésre ítélték. Alighanem a PMFC tulajdonosa, Matyi Dezső volt a legkegyetlenebb szurkolóikkal: nem nyitják meg a B-közép szektorát a következő fordulóban, a Győr II elleni meccsen.

A Pápán pályára berohangáló pécsiek azonban már egy mintát követtek. A Soproni Liga záró fordulójában Újpest – Fehérvár mérkőzést rendeztek, amit az előzetesek alapján mindig kiemelt kockázatúnak kellene nyilvánítani. „Mióta néhány évvel ezelőtt egy újpesti szurkolót megkéseltek a fehérvári stadionban, a két csapat mérkőzése mindig komoly előkészületeket igényel.” – olvasható a meccs után kiadott újpesti közleményben. Az MLSZ ezt nem tette meg, így maradt a már máshonnan is ismerős kordon. Az újpesti vezetőség pedig a klub hivatalos honlapján hívta fel a figyelmet és kérte külön a szurkolókat, hogy a találkozó befejeztével is maradjanak szektorukban, a játékosok nekik adják a mezeket, ereklyéket gyűjthetnek. Ha ez ilyen egyszerű lenne…

Már a mérkőzés is durva végjátékot hozott. Szabó játékvezető az újpesti Bozsicsot és a fehérvári Vujovicsot is kiállította. Az egyik rendező már ekkor a pályán volt, és megütötte Marko Andicsot, a vendégek játékosát – a Fehérvár rendőrségi feljelentést tesz bántalmazás miatt. A lefújás után pedig lila szurkolók özönlöttek a pályára ünnepelni(?), a biztonsági szolgálat emberei is munkakörükről megfeledkezve örültek az ezüstéremnek.

Csak akkor kaptak észbe a biztonságiak, amikor egy-két fővárosi ultra elindult a vendégszektor felé. „Hálás köszönetemet szeretném kifejezni, amiért ránk küldték a teljes "biztonsági személyzetüket" és a szurkálóikat a tegnapi mérkőzésen. Egy élmény volt vendégszurkolónak lenni, családostul, kislányom és fiam társaságában. Korábban még nem láttak késeket a konyhán kívül valamint viperákkal, gázpisztolyokkal sem találkoztak. Az már csak hab volt a tortán, hogy az újpesti rendezők kinyitották (!) a kapukat a huligánjaiknak, hogy szabadon támadhassák meg a miskolci szurkolókat.” Egy miskolci szurkoló így emlékszik az Újpest-Diósgyőr találkozóra - mintha csak az Újpest-Fehérvár mérkőzés utáni balhéról írna. Ez persze csak a Vidi álláspontja. Berzi Sándor, az FC Fehérvár ügyvezető igazgatója MLSZ-nek írt levelében kifejti, hogy a Szusza Ferenc Stadionban elégtelen a rendezés, a biztonsági szolgálat alkalmatlan feladatának ellátására. „A konszolidálódni látszó helyzetben a biztonsági szolgálat, érthetetlen módon (kinek a döntése alapján), akcióba kezdett a fehérvári szurkolók ellen. A pálya felől bementek a szektorba, és különböző eszközökkel kezdték verni szurkolóinkat, miközben a biztonsági szolgálat másik része fentről gázsprayt fújt közéjük. Szurkolóink természetesen védekezni próbáltak, és megkísérelték elhagyni a stadiont. A külső lépcsősoron, amely tudomásunk szerint nincs bekamerázva, távoztukban a biztonságiak még brutálisabban tovább ütlegelték őket.”

Az újpesti vezetőség közleményekben nyilatkozik, mely szerint megindították a vizsgálatot, melyet egyébként a székesfehérvári klub is kért. „Az Újpest FC vizsgálatot indít annak érdekében, hogy megállapítsa: ki és milyen mértékben felelős a pénteken lejátszott Újpest–Fehérvár bajnoki mérkőzés után történtekért. Klubunk a vizsgálatba bevonja a megbízott biztonsági szolgálatot, illetve együttműködést kér a rendőrségtől és az FC Fehérvártól is. (…) A rendezők számát duplájára emeltük, és kordonokat béreltünk, hogy a szurkolók játéktérre lépését megakadályozzuk. Az mindenesetre sok mindent elmond a meccs utáni botrányról, hogy öt biztonsági emberünk sérült meg, miközben próbálta megakadályozni a székek összetörését, és próbálta kiszorítani a visszatérő fehérvári huligánokat a vendégszektorból.”

A két álláspont eltér egymástól. A vizsgálat eredményére még várni kell, így egyelőre még nem tudni, hogy a biztonsági szolgálat hibázott, a fehérvári drukkerek kezdeményeztek, vagy a berohanó újpestiek a felelősek a kialakult helyzetért. „Azt hiszem a felvételek alapján egyértelmű, hogy ki kit vert” – értékelt Csehi István. Az mindenesetre bizonyos, hogy kemény elbírálásra számíthatnak a renitensek. „Azoknak a szurkolóknak az esetében, akik botrányokozás miatt másztak át a kordonokon, a lehető legsúlyosabb szankciókat alkalmazzuk.” Ez egytől öt évig történő kizárás lehet az újpesti ügyvezető szerint. Berzi István is elítéli ezt a szurkolói magatartást, de nem csak őket okolja. „Szeretném hangsúlyozni, bár nem menthető fel az a szurkoló, aki megtámadja a másik tábort, alapvetően a biztonsági szolgálatot tartom felelősnek a történtekért. Tevékenységük szakszerűtlen, elfogadhatatlan.”

Berzi szerint az MLSZ illetékes bizottságának is külön kellene foglalkoznia a biztonsági szolgálatokkal: „milyen szakmai és erkölcsi követelményeknek kell megfelelni a szolgálatoknak és alkalmazottaiknak”. Itt elsősorban életkorra, büntetlen előéletre, feladatkörre utalt a fehérvári vezető.

Angliában számítottak mindennaposnak a hasonló verekedések. Előbb a Heysel-tragédiaként elhíresült Liverpool-Juventus BEK-döntő, majd az 1989-es hillsborough-i tragédia kellett, hogy észhez térjenek a szigetországban. Az UEFA öt évre száműzte az angol klubcsapatokat a nemzetközi porondról a Brüsszelben verekedő Pool-drukkerek miatt, az angol szövetség pedig munkába kezdett: beléptető rendszereket szereltek fel, Hillsborough után pedig megszűntették az állóhelyeket, azóta csak ülőszektor létezik. Persze a huliganizmust nem sikerült megfékezniük, egy nagy különbség azonban van Magyarország és Britannia között. Az angolok stadionon kívül intézik el a nézeteltéréseket – ezt mutatja be többek között a Green Street Hooligans és a Football Factory című film is.

A stadionban verekedő drukkereket Angliában azonnal eltiltják, a szigorú beléptető rendszer szinte kijátszhatatlan. A pálya körül kerítés sincs, a stadion, a mérkőzések, a foci hangulata már csak a családoké. Ezzel szemben nálunk a 4.76 milliárd forintért vásárolt beléptető kapuk egy poros raktárban hevernek.

Licska Balázs

Már több, mint 100 bejegyzést olvashattok a fantasztikus blogomon. Mivel azért a minőségre is próbálok törekedni, figyelem, hogy hányan olvassátok átlagosan naponta írásaim.

Na ez már nem olyan biztató, de nem adom fel. A legjobb nap eddig a május 28.-ai csütörtök volt 140 látogatóval. A napi átlag 26, az elmúlt hónapban 1126-an látogattak el a licska.feeblog.hu címre. 

És néhány meglepetés a végére. Küldöldről is vannak olvasók, bár lehet, hogy csak a Barney Stinsonos képket töltik le éjjel-nappal.

Az alábbi városokból olvastatok:

Budapest, Győr, Miskolc, Nagykőrös, Sopron, Szeged, Szolnok

És akkor az országok listája. Magyarország természetes, ezért nem szerepel a felsorolásban. Van egy-két meglepő...

Algéria, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Királyság, Egyiptom, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Kanada, Kína, Lengyelország, Mexikó, Németország, Norvégia, Oroszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Új-Zéland

Igazából nagy csalódásként az ért, hogy eddig Békéscsabáról(!) nem látogattak el oldalra - pedig igyekeztem szállítani az előrés információkat. Na meg persze visszajelzések, kommentek nélkül nehéz fejlődni. Kommentáljátok az írásokat, nyomjátok a kritikákat! Vagy minden tökéletes?

A Ferencváros szerezte meg az ezüstérmet, miután hazai pályán két góllal bizonyult jobbnak a Békéscsabánál.

Már Debrecenben is bebiztosíthatta volna második helyét a Fradi, de ott nem sikerült. A viharsarkiak célja most is a tisztes helytállás lehetett, és megnehezíteni a fővárosiak dolgát céljuk elérésében. Jól is tartották magukat a csabaiak, azonban 2-2 után hosszú gólcsend következett, és Zácsik vezetésével megléptek a zöld-fehérek. A félidőben hatgólos előnnyel fordulhatott a Ferencváros.

A második játékrészben folytatódott a hazai brillírozás, kilenc gólra nőtt a különbség. Aztán Balogh Barbara (3 gól) és társai talán már el is kezdték behűteni a pezsgőt, és ez meglátszott teljesítményükön is: Szekeres és Kelemen vezetésével háromra jöttek fel a lilák. A végén Szucsánszki hetesből vetett véget az izgalmaknak, és két találattal nyertek a fővárosiak.

Ezzel az FTC megszerezte a Győr mögött a második helyet, mely Bajnokok Ligája-indulást is jelent. A Kocsis Ágnest és Laluska Esztert soraiban tudó Békéscsaba a negyedik hellyel története egyik legnagyobb sikerét érte el.

Női NB1, rájátszás az 1-4. helyért, 6. (záró) forduló:

Budapest Bank FTC Rightphone – Sonepar Békéscsabai Előre NKSE 30-28 (16-10)

Budapest, Kőbányai út, 1500 néző.

V: Baranyai, Szloska.

Ld: Zácsik 12, Szucsánszki 6, Kenyeres 5, Berta 3, Balogh 3 ill. Szekeres 8, Kelemen 7, Leposava 5, Zsuzsa 4.